2024. május

05.01.

Hello május! Az egyik kedvenc hónapom – persze biztos köze van a születésnapomnak is hozzá. Bár a szülinapjaimnak rég nincs olyan jelentősége, mint régen, de azért szeretem, hogy megünnepeljük családi összejövetellel.

Ja, még tegnap elkezdtem játszani a The Last of Us játékkal. Tudom, úgymond late to the party, a sorozatot is láttuk férjemmel, de elképesztő örömet ad egyébként kicsit ilyen módon is kikapcsolódni. Ezer éve nem játszottam úgy igazán semmit. Igaz, a saját alvásidőmből vesz ez most el, de nem bánom egy percét sem, mert másképp meg tölt. Ugyanígy mindig áldozatot kell hozni, ha filmet/sorozatot néznék, vagy olvasnék. Ezek olyan dolgok, amik nekem megérik, hogy kicsit kevesebbet aludjak aznap. Okosan beosztom.

05.05.

Az elmúlt hetek legrosszabb napja volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó része, de nagyon másképp képzeltem (pedig komolyan nem vártam sokat). Este, a kicsi fürdetése közben, végig sírtam, nem tudtam egy könnyen abbahagyni. Hát, ez van. Nem lehet minden fenékig tejfel.

Egyébként 2 napja elkezdtem az egyik, mostanában roppant felkapott fantasy könyvsorozatot – Sarah J. Maas ACOTAR sorozatát. 8 fejezetet tudtam eddig lopott időkben olvasni, és érzem, hogy beszippant. A végén még felülök a hype vonatra, és tudjátok mit? Nem bánom. 😍

05.07.

Már tegnap este kapart a torkom, ma meg már torokfájással ébredtem. Hát sose lesz már ennek vége? 😒 Pedig végre, 1 hete kb, gyógyultnak mondtam magunkat. Csaknem az egész áprilisunk betegséggel telt. Mondjuk csodálkozni, nem csodálkozom… nem szedhetek a szoptatás miatt szinte semmit. A természetes gyógymódokkal nincs gond, de lehet nekem már valami ütősebb kellene. Meg persze jó lenne pihenni is többet.

05.11.

Az egész hétvégén programunk lett volna. Ma egyik baráti család jött volna át, holnap a másik. Egyiket jobban vártam, mint a másikat, de le kellett mondani a betegség miatt. Elegem van tényleg. Egyikőjükkel jövő szombaton újra próba, remélem addigra rendben leszünk. Most pedig, kihasználjuk a hétvégét nagytakarításra (amit hétköznap lopott időkben csináltunk volna, ha nincs  visszabetegedésem), megpróbáljuk utolérni magunkat azokban a dolgokban, amikkel áprilisban a sok betegeskedés miatt elúsztunk. Plusz persze próbálok gyógyulni.

05.15.

Be voltam zsongva, hogy beszéljek erről, de gondoltam megvárom, míg lesz valami eredménye. Szóval múlt héten hétfőn (május 6.) elkezdtem kovászt nevelni.  Azt szoktam viccesen mondani, hogy nem volt elég 2 (illetve 3) éhes száj, bevállaltam egy negyediket. 😆 Anno, a covid első hullámának idején tömegek kezdték el csinálni, és bevallom, én azóta (azaz 4 éve 🫣) tologatom ezt magam előtt. Mindig úgy voltam vele, hogy a kovászolás, meg a kovásszal való kenyér-, vagy bármilyen péksütemény sütés az nekem nagy falat, hagyjuk inkább. Időről-időre eszembe jutott, de mindig lebeszéltem magam. Végül most, hogy már lassan 4 hónapja sütöm rendszeresen a kenyeret a diéta miatt, úgy döntöttem, miért is ne tegyek egy próbát. Mit veszíthetek némi liszten és időn kívül?

A vártnál sokkal jobban lelkesített az egész dolog – a napi etetés, aztán később a napi 2 etetés. Őszinte örömmel és lelkesedéssel figyeltem, hogy erősödik a kovászkezdeményem, amit az etetések alkalmával szagolgattam, vizsgálgattam, próbáltam megismerni. Végül a 8. napon (május 13.) bedagasztottam az első kenyerem, amit a hűtőben kelesztés után a 9. napon (tegnap) sütöttem ki.

Az eredmény messze nem tökéletes. A kovásznak is erősödnie kell (egyébként hétfő este ünnepélyesen beköltözött a hűtőbe, innentől heti 1-2x bőven elég megetetnem), és nem mellesleg a dagasztási technikámnak sem ártana javulnia. Illetve ki kell tapasztalnom, kísérleteznem sok mindent, hogy megfelelő legyen minden szempontból az eredmény. Viszont – és ez nagyon fontos – elégedett vagyok az eredménnyel. Én. Az örök maximalista elégedett valamivel, elhiszitek? Persze boldogabb lettem volna, ha elsőre tökéletesen sikerül 🤪, de az elmúlt években sok minden tanított türelemre, amit most megfejeltem a kovásszal. Szóval boldogan nézek rá, és eszem a tökéletlen, de első saját kovászos kenyerem. Végtére is, sikerülhetett volna úgyis, hogy kukában landoljon, nem? Na ugye, annál ez sokkal jobb. 😁

05.19.

Tegnap barátainknak sikerült meglátogatni minket, amit már kétszer elhalasztottunk betegség miatt, és amúgyis hónapokra előre kell tervezni a találkozókat, szóval el se hittük, hogy együtt vagyunk kicsit. Nekik is két gyerekük van, egy 3 éves és egy 8 hónapos. Hasonló habitusú a két nagy gyerekünk, úgyhogy örömmel töltött el, hogy szépen feloldódtak, és egymással is játszottak. Mi pedig elbeszélgettünk barátnőmmel – tényleg sikerült értelmesen is szót váltani annak ellenére, hogy nyilván ezerszer meg lettünk szakítva, meg mindkettőnknek fűvel benőtt agya van mostanában, meg ilyesmi. Pizzát sütöttem, ő meg hozott sütit. Szuper volt minden, gyorsan el is szaladt az idő. Ilyenkor nagyon fel tudok töltődni. Meg is beszéltük, hogy a nyáron megpróbálunk még egyszer összejönni, legközelebb náluk. A pizzát azért megmutatom. Büszke vagyok rá. Frissen ugyanis, ahogy vettem ki a tepsiből már repült is rá mindenki, és a 2 tepsi pizzának a háromnegyede el is fogyott. 😋 Ezt már este fotóztam a tányéromon, nem ez életem ételfotója, de azért én szívesen benyomnék most is egy szeletet.