Tavaszodik

…ezért a blogon is kicsit külcsínt változtattam, bár a wordpress felülete még mindig nem a barátom, és egész egyszerűen nincs kedvem megtanulni, szóval nem is lesz számomra valószínűleg soha testreszabhatóbb. Sokszor gondolkodom emiatt, hogy jó választás volt-e ide jönnöm 3 éve, de az a platform, amit igazán szerettem haldoklik tulajdonképpen. Vagyis most nem tudom, hogy áll, de mikor kb. 4 éve eljöttem onnan, akkor nagyjából süllyedő hajóként lehetett beszélni róla. Emiatt enyhén furcsa lenne visszamenni, meg őszintén: minek kezdjem újra? 😃
Halkan jegyzem meg, hogy majdnem létrehoztam egy új oldalt… 😅 de szerencsére rájöttem, hogy inkább ennek változtatom meg a címét, és kész. Nem vándorolok ide-oda, nem akarok több “tiszta lapot”, elég volt már. Így is több oldal szárad a lelkemen, mint kellene, és vannak olyanok, amikhez a bejelentkezési adatokat is elfelejtettem már, szóval megsemmisíteni sem tudom sajnos – vagyis nyilván meg lehetne oldani, de macerás lenne utánajárni, és nincs ilyenekre se időm, se kedvem. Amibe be tudok lépni, valószínűleg lepucolom, kimentem, ami érdekes lehet számomra, és le fogom törölni. Nem kell virtuálisan sem a lom.

Na, de az előzetes rizsát befejezve, és a rendes bejegyzést elkezdve: borzasztóan élvezem, hogy végre kezd időjárásban is megmutatkozni a tavasz. Madarak csicseregnek, sokkal többet süt a nap, egyre tovább van világos (erre majd rásegít az óraátállítás is jövő héten) és bár még rendesen csalóka az idő, de akkor is jobb az embernek már önmagában a kedve is. Sokkal többet lehet kint lenni, főleg egy olyan fagyos embernek, mint amilyen én is vagyok, ez nagy szó. Férjem röhög rajtam mindig, mert én még nyáron is képes vagyok dideregni egy hideg üdítőtől vagy jégkásától – szóval képzelhetitek, hogy most is könnyen elkezdek fázni, illetve még télikabátban nyomulok, de na, összehasonlíthatatlan ez az időszak, egy abszolút tavaszi-nyári lánynak. 😃

Ha már tavasz: szeretnénk a kertben elkezdeni a munkálatokat, befejezni a füvesítést, amit ősszel elkezdtünk, illetve kialakítani meglévő bútordarabokból egy homokozót a gyereknek, meg a kinti padot, asztalt lelazúrozni, hogy ellenállóbb legyen az időjárással szemben (megjegyzem: meglepően jól bírta a telet a gyári védettségével, nem hittük volna, mert nem úgy nézett ki), és a DIY raklapbútorunkra is szeretnénk végre párnákat, hogy rendesen használatba lehessen venni. A magaságyásainkba nem tudom, próbálkozunk-e érdemi vetéssel, tavaly sajnos bebuktuk, de főleg azért, mert el is felejtettük a locsolást néha (anélkül meg nyilván nehéz nyerni), meg az sem segített, hogy locsolási tilalom volt hónapokon át vízhiány miatt. Szóval lehet, hogy idén ez kimarad, mindenesetre rendesen ki szeretnék gazolni végre, meg a tyúkhálós kerítésre felvinni a ponyvát, a léceket is lenne kedvem felfrissíteni festéssel, de ezt férjem lehet megvétózza. Meglátjuk még. Viszont képzeljétek, kaptunk férjem nagyszüleitől szeder, meg orgona töveket, amiket el is ültettünk még ősszel (az orgonát pedig még nyáron), szóval bennük nagyon reménykedünk – bár előbbinek termése még tuti nem lesz, eléggé nullán áll. Az izgalom itt inkább annak szól, hogy meg tudjon erősödni, és leginkább életben maradni nálunk. 🙂

Egyébként barátnőm gondolatai a szelektálás, takarítás kapcsán rendesen inspirálnak, úgyhogy fejest fogok ugrani ebbe szépen apránként. Borzasztóan idegesít a sok cucc, aminek egy része szentimentális értékekkel is bír, de lássuk be, nem lehet mindent a végtelenségig őrizgetni. A takarítás pedig alapvető dolog, de azért mindig lehet hova fejlődni. 😃
És ha már szentimentális dolgokat említettem: sikerült pár napja egy őszre tervezett projektet befejeznem. Megcsináltam egy két kötetes fotóalbumot a 2021-2022-es évünkből, amire rettentően büszke vagyok. Emellett tervben van még egy album, amit férjemnek (meg persze magamnak) szeretnék elkészíteni a 10. évfordulónk alkalmából, ami júniusban lesz. Addigra nem fogok elkészülni, de nem feszülök rá erre. Úgy fogom fel, hogy így legalább bele tudok tenni akár később készült emlékeket is, amik, ha hamarabb készülne el, lehet hiányoznának belőle utólag. Mondjuk azt nem tudom, mennyire lesz durván vastag. 5 év emlékeit nem lesz könnyű összefoglalni úgy, hogy nagyjából mindent összeszedjen, de közben ne is legyen befogadhatatlanul sok. Ja, azért öt, mert anno az 5. évfordulónkra is készítettem ilyet.

Idén amúgy elkezdtem a gyerekkel baba-mama körbe járni. Nem mondom, hogy teljesen felhőtlenül élvezem, viszont kell a közösség a gyereknek, és nekem sem árt. Alapvetően kedvesek a nők, akikkel találkoztam, bár nem mindenki az a fajta, akivel puszipajtás lennék, viszont nem is ez a célom. Ez egyébként egy református kör, úgyhogy a lelkemnek is jót tesz, hogy újra kapcsolódom Istenhez kicsit. Az utóbbi években méltatlanul keveset foglalkoztam a hitemmel, pedig nekem ez mindig is egy nagyon fontos dolog volt. Szóval igazán örülök, hogy a helyi lelkész nem csak úgy megkeresztelte a gyerekünket, hanem előtte szeretett volna párszor találkozni beszélgetni. Kicsit magamhoz tértem ebben. Jó érzés egyébként.

Hamarosan ovijelentkezés is lesz, ez is hihetetlen egyébként. Folyamatosan lesem a kiszemelt óvoda oldalát, hogy mikor lesz nyílt nap, vagy ilyesmi, nehogy lemaradjunk. Annyira izgalmas. Bár bevallom, tartok is tőle kicsit, mert bár nagyon jó lesz, de sok kötöttséget is hoz majd magával. A betegségekről nem is beszélve, ami aztán végképp nem hiányzik, dehát ez is az élet része, és a gyerkőcre is ráfér.

Azt hiszem, most zárom a soraim. Örülök, hogy ide is kicsit visszataláltam. Köszönöm, ha itt vagy velem. Jólesik, őszintén.